Huszonnyolcadik fejezet

 

 

 

Liam Purdun báró mellett térdelt, a király előtt.

— Sok ostobaságot követtél el. Miért nem jöttél elém, amikor hívtalak? — kérdezte szigorú hangon a király.

Purdun báró térden állva mentegetőzött.

— Bocsáss meg, Felség, de ha itt hagytam volna az erődöt a vámpírok támadása előtt, akkor lehet, hogy elfoglalták volna. — Purdun a királyra nézett. — Követeket küldtem hozzád, de feltartóztatták őket.

Liam összerezzent.

— Csakis az elöljáróidon keresztül üzenhettem neked. Ezért köszönetet is kell mondanom Oliviónak.

— Kimerítő magyarázatot követelek — mondta a király.

— Igenis, Felség, de nem most.

— Mi? — A király nem volt abban a hangulatban, hogy megszabják neki, mikor mi történjen.

— A vámpírok nem csak a Zerith erődöt támadták meg. Egész Duhlnarim ostrom alatt áll — magyarázta a báró.

A király megfordította a lovát.

— Akkor nyeregbe! — mondta. — Segítsünk rajtuk!

— Remek ötlet, uram — lelkendezett Purdun.

Liam felállt.

Purdun azonnal parancsokat osztogatott.

— Liam, Knoblauch, ti velem tartotok! — Átvágott az udvaron, majd megállt Ryder, Giselle és a Törött Lándzsa többi tagja előtt.

Liam ismét összerezzent. Még nem tisztáztak mindent a bátyjával. Az elkövetkező pillanatok mindent tönkretehetnek.

Ahlarkham bárója tetőtől talpig végigmérte Rydert, majd megcsóválta a fejét.

— Még sosem láttam ilyen fura szerzetet — mondta.

Ryder szólásra nyitotta a száját, de a báró beléfojtotta a szót.

— Kősulyok kapitány! — kiáltott hátra a válla fölött.

Liam megmarkolta a kardját.

— Igen, uram — jelentkezett a kapitány.

— Adj nekik lovakat! — mondta, majd Ryderre mosolyogott. — Adj rendes fegyvert neki! Minden harcos kézre szükségünk van.

 

* * *

 

Shyressa egy temetőben jelent meg, Barázdafalva közelében. A Karmazsin Karom tagjai mind követték.

— Évek munkája veszett kárba — sziszegte. Nem is emlékezett rá, mikor fordult vele elő utoljára, hogy ne sikerült volna egy terve.

— Ez szörnyű megtorlást von maga után. — Fel-alá járkált, és a sírköveken dobolt az ujjával. - Még ma éjjel megszerzem Ahlarkham felett az uralmat, akkor is, ha mindenkit meg kell ölnöm hozzá.

Égnek emelte a karját, és belekezdett egy idézőlitániába. A kedvencébe.

A talaj megremegett és felpúposodott. A sírkövek kifordultak a helyükről, amint a talaj megemelkedett alattuk. Duhlnarim holtjai feltámadtak. Sáros kezek emelkedtek ki a föld alól, hogy kiássák saját magukat.

— Így már jobb — sziszegte Shyressa. — Sokkal jobb.

 

* * *

 

Ryder és Giselle Barázdafalva felé vezették a Törött Lándzsát. Ryder úgy érezte, mintha hosszú évek óta nem járt volna már azon a vidéken, oly sok minden történt az elmúlt hónapokban, de most nem volt ideje ezen merengeni.

Az élőhalottak visszatértek. A szülei és Samira veszélybe kerültek.

Amint feltűnt előttük Barázdafalva, Ryder majd leesett a lováról. A falu hemzsegett a zombiktól. Betörtek a házakba, ahonnan halálsikolyok hangjait sodorta feléjük a szél.

— Erre! — mondta Ryder, és letért a szántóföldek irányába.

A lovak letiporták a termést, miközben vágtattak. Ryder átugratta az alacsony kerítést, amelyet a saját kezével épített, és a takaros kis ház elejébe sietett. Az ajtót nyitva találta. Zombik hatoltak be a házába.

Nem lassította le a lovát. Futtában ugrott le a nyeregből, és rohant a ház felé. Hátulról vetette rá magát a zombikra, félresöpörte őket az útból, és benyomakodott a házba.

Két zombit is nekipréselt az egyik tartógerendának. A vállán átvetett láncok még nagyobb lendületet adtak neki. A két élőhalott száraz teste összetört, és porrá omlott. Ryder sértetlen maradt.

Hat zombi szorította sarokba Samirát, és a szüleit. Douglas egy égő fahasábbal a kezében védelmezte a két nőt. Ádázul lóbálta a lángoló fadarabot, de nem sok kárt tett vele az élőhalottakban.

— Ryder! — Samira kétségbeesett hangon sikoltott fel.

— Segíts, Ryder!

Ryder útjára indította tüskés láncát. Lecsapott vele az egyik zombi hátára. A mágikus láncszemek bíbor fénnyel felizzottak, amint rátekeredtek az élőhalott nyakára. A zombi teste égni kezdett. Kellemetlen, csípős füst szállt a mennyezet felé. Ryder megrántotta a láncot, és letépte áldozata fejét.

A zombi lépett még egyet előre, majd elpusztult.

A többiek szembefordultak Ryderrel.

— Gyertek csak! — mondta Ryder. Középen fogta meg a láncot, és meglóbálta a feje fölött. Lassan hátrált, hogy elcsalja őket a családja közeléből.

Ryder elmosolyodott. Három élőhalott óriással is elbánt. Csak megbirkózik öt zombival is.

A Törött Lándzsa tagjai megjelentek a ház bejáratában. Fegyverrel a kezükben rontottak be a kicsiny viskóba.

Ryder az élen haladó zombira támadt. A lánc azonnal porrá zúzta. A Törött Lándzsa tagjai, mintha csak erre vártak volna. Támadásba lendültek, és levágták a maradék négyet.

Douglas visszahajította a tűzbe a fadarabot.

— Hol voltál, kölyök? — kérdezte.

Angeline félrelökte az öreget, és Ryder nyakába vetette magát. Észre sem vette a láncokat.

— Azt hittük, meghaltál. Azt hittük, itt hagytál minket — zokogta, és erősen magához szorította.

— Sajnálom. Feltartóztattak — mondta Ryder magyarázatképpen.

Ryder Samirára pillantott az anyja válla felett. Samira a sarokban térdepelt. Rémültnek és elgyötörtnek tűnt. Alaposan megviselhette az elmúlt pár hónap.

Ryder kibontakozott az anyja karjaiból, és odalépett a feleségéhez.

— Minden rendben van. Most már biztonságban vagytok — mondta.

Samira végtelenül szomorú pillantást vetett Ryderre.

Giselle odalépett melléjük.

— Szóval ő a feleséged, gondolom — mondta.

Ryder csak biccentett. Annyi mindent kellett volna elmesélnie, de nem jöttek szavak a nyelvére.

— Ő ki? — kérdezte Samira.

Ryder válaszra nyitotta a száját, noha fogalma sem volt, hogy mit mondjon.

Giselle megelőzte.

— Egy barát. Ryder szívességet tett nekem, amit most viszonzok...

Odakint metsző hangon felnyerített az egyik ló. Csatazaj szűrődött be a házba.

Jase ugrott be az ajtón.

— Bajban van — lihegte.

Samira azonnal talpra ugrott.

— Liam! Nem! — felnyalábolta a ruhája alját, és kirohant a házból.

 

* * *

 

Liam az életéért, és egyben a báró életéért küzdött.

Liam ösztökélésére Barázdafalvába lovagoltak. A falut elárasztották a zombik. Bár a testőrség viszonylag gyorsan végzett velük, kiderült, hogy csak csalinak szánták őket.

A vámpírok a fák ágai közt várakoztak. A magasból vetődtek rá Purdunra, Liamra és Knoblauchra. A vámpírok szoros gyűrűbe fogták őket. Az úrnőjük vezette a támadást.

— No lám, csak nem Purdun báró van itt? — sziszegte.

— Mit akarsz, Shyressa? — kérdezte Purdun. Nem nézett a vámpírok úrnőjére, a többieket tartotta szemmel.

— Semmi különöset — felelte a vámpír. — Csak át akarom venni az uralmat a báróság felett.

— És azt hiszed, ha megölsz, te kerülsz a helyemre? — Purdun megcsóválta a fejét. — Ez nem így működik.

— Nem? Majd meglátjuk.

Shyressa a levegőbe emelkedett. A báróra ugrott, és megpróbált a nyakába harapni.

— Purdun nagyúr! — kiáltott fel Liam, de a vámpír olyan gyorsan mozgott, hogy nem maradt ideje reagálni. Odaszökkent, és hátba szúrta Shyressát, de a penge áthatolt a testén.

— Ne! A többiekre figyelj! — kiáltotta a báró.

Liam ekkor vette csak észre, hogy a vámpír nem a bárót, hanem Knoblauchot tartja a kezében. A veterán harcos elég fürge volt ahhoz, hogy a vámpír és a báró közé ugorjon. Végre helyrehozhatta múltbeli mulasztását.

Liam nem is látta Knoblauch testét Shyressa takarásában. Úgy nézett ki, mint egy pók, aki lassan felfalja a zsákmányát.

Nem vesztegethette gyászra az időt. A vámpírok közelebb merészkedtek. Ádáz harc elé nézett. Minden erejét felemésztette a védekezés. Mindenáron távol kellett tartania magától karmos kezüket. A kétségbeesés új erőt adott neki, és úgy forgatta a kardját, mint még soha. Az élőhalottak azonban csak nem tágítottak, sőt egyre szorosabbra vonták körülötte a gyűrűt.

Ugyanaz a sors várt rá, mint Knoblauchra. Kiszívják a testéből az éltető erőt.

Sistergő, recsegő hangot hallott. Egy-egy lánc suhant el a feje mellett, kétoldalt, és döntöttek le egy-egy vámpírt. Ryder jelent meg mellette, láncokkal a kezében. Egyre hátrébb szorította a vámpírokat, ami új reményt adott Liamnak.

Liam ismét megpillantotta Shyressát. Éppen akkor engedte el Knoblauch élettelen testét. Az ajkához emelte a mutatóujját, és letörölte róla a vért.

Ryder nem tétovázott. Azonnal rávetette magát. A feje fölött pörgő lánc bíbor fénybe vonta a csatateret. Lecsapott a mágikus fegyverrel. A láncszemekben felgyülemlett energia a vámpír testébe áramlott. Az utca ismét elsötétült.

A mágikus energianyalábok végigszaladtak Shyressa testén, de úgy tűnt, nincsenek rá semmiféle hatással.

— Ennyi az egész? — gúnyolódott a vámpír. Megfogta a láncot, és magához rántotta Rydert. — Megmondtam, hogy még nincs vége.

Ryder lebukott, és kitért a vámpír karmai elől.

— Gyere vissza! — sikoltotta a Rúna Úrnője. Két kézzel megragadta Ryder üstökét, és felrántotta az arca elé.

— A te véred lesz a legédesebb — sziszegte. Kitátotta a pofáját, és belemélyesztette a fogát Ryder nyakába.

— He-he-hej! — hallatszott a jellegzetes harci kiáltás. Ugyanaz a nő rontott rá hátulról Shyressára, aki az erőd udvarán is megsebezte.

Gyorsan és fürgén mozgott, és hatalmas sebet ejtett a vámpír gerince mentén a szablyájával. Egy halandó azonnal holtan hanyatlott volna a porba, a vámpír azonban csak felüvöltött. Elengedte Rydert, aki a földre esett.

Shyressa felsikoltott. A közeli fák levelei megrezegtek. Liam libabőrös lett, a tarkóján égnek állt a szőr. Úgy tűnt, az éjszaka minden eddiginél sötétebbé változott.

Shyressa teste kettéhajlott. Letette a földre a kezét. A ruhája szőrös bundává alakult. Az arca megnyúlt, a teste átalakult. Farkassá változott.

A fenevad nyáladzó pofával vicsorgott. Felvonyított, mire a harcoló felek azonnal abbahagyták a küzdelmet. A Karmazsin Karom tagjai úrnőjükkel együtt vonyítottak.

A farkas Liamra ugrott. Liam letérdelt, és a kezével védte a fejét. Nem volt rá szükség. A farkas átugrott fölötte, és beleveszett az erdőbe. Az ivadékai mind követték.